Miután egyre több tanácsadó kezdte el tavaly év végén ill. idén év elején nyomatni, szinte bizonyosan állítható, hogy 2010-ben a social marketing igen nagy teret fog hódítani magának. Sajnos.

Sajnos, mert a mértékadó tanácsadók között is vannak, akik rosszul értelmezik ennek a marketing formának a lényegét, de a trendről nem maradhatnak le, így elkezdik oktatni ügyfeleiknek azt, amit még Ők sem értettek meg. Őket a sok éves írási tapasztalat ill. a meglévő ügyfélbázis átsegíti ezen a ponton, de az ügyfeleiket, akik másolják, tanulják a módszereiket, nem.

A social marketing nem arról szól, hogy ész nélkül mindenkit bejelölök twitteren, facebookon, iwiwen (ez utóbit nem használom), hanem arról, hogy kapcsolatot építek ki az ügyfeleimmel, vásárlóimmal. Én megnézem annak az adatlapját aki engem bejelölt, és nem jelölöm vissza, ha egy bejegyzése van az oldalára mutató linkkel (vagy sok bejegyzése, melyek szintén csak linkeket tartalmaznak). Az e-mail marketing is akkor működik igazán jól, ha hasznos tartalmat adnak az ügyfeleknek, ez a social marketingre hatványozottan igaz.

Nem gyűjtögető életmódról szól ez, ahol egy közösségi hálózaton minél több embert bejelölök, hanem arról, hogy értékes dolgokat írok, amiért engem jelölnek be, hogy olvassanak. Ez fordított gondolkozásmódot igényel. Inkább adni kell az embereknek, mint kérni tőlük, aki ezt nem képes hosszabb távon fenntartani, annak nem való ez a marketing forma.

Van egy oldal, ahová eljutottam egészséges életmóddal kapcsolatban tavaly, vagy tavalyelőtt (nem emlékszem pontosan, de nem is lényeges), akkor a tulajdonos egyedül szerkesztette és nem akart rajta eladni, „csak” információt osztott meg. Most már egy csapat küldi és szerkeszti a bejegyzéseket, a hozzászólások alapján igen magas a látogatottsága és továbbra sem akarnak rajta eladni. Persze, ha kérdés merül fel természetesen olyan terméket ajánlanak amin nekik is van hasznuk, de előbb adják az információt és nem tukmálnak.

A social marketingnél hatványozottan igaz: folyamatos, értékes tartalmat kell szolgáltatni. A közösségi hálózatokban az információk hihetetlen gyorsan terjednek, legyenek ezek pozitívak, akár negatívak. Ha hibázunk, ugyanolyan gyorsan terjed, mintha valami nagyszerűt tettünk volna (néha még gyorsabban is).

Velem is megesett, hogy elutasítottam egy ismerős jelölést a facebookon, de újra bejelölt az ember. Már elsőre is megnéztem az adatlapját (talán valami marketing tanfolyamon összefuthattunk) és nem igazán érdekelt amit ott írt. Másodjára elfogadtam, de csak pár közvetlen értékesítő levelet kaptam tőle, majd 2-3 hónapja csend. Semmi kommunikáció. Ez még e-mail marketingnél sem megengedhető, ha 3 hónapig nem kapok valakitől levelet és utána küld egy értékesítő levelet egyből spamnek minősítem (szerencséjük, hogy az NHH megnehezítette a spamek bejelentését).

Ezenkívül személyessé kell válnia kommunikációnak. Meg kell, hogy ismerjék az embert, aki a másik oldalon van. Sokszor engem is csak azért hívnak fel, hogy hallják a hangomat mielőtt rendelnek, hogy kicsit foglalkozzak velük. Az emberek igénylik a törődést. Ebben az MLM-esek lesznek a legjobbak, pontosan azt tanulják, hogyan kommunikáljanak az emberekkel, hogyan értékesítsenek a kapcsolati hálójukon keresztül tukmálás nélkül értéket adva (mármint a jobb cégeknél ezt tanulják, a rosszabbaknál az ész nélküli beléptetést és hálózat építést értékesítés nélkül).

Sajnos látható a trend, a közösségi hálózatokat, eddig az utolsó menedéket, is el fogják árasztani kéretlen reklámokkal, értékes tartalom nélküli eladással. Pedig lehetne ezt jól is csinálni, csak oda kellene figyelni az emberekre és az igényeikre.

Ezért térjünk vissza a hagyományosabb online jelenléthez: blogoljunk.

Éppen morcosságomnak akartam hangot adni, hogy nem választhatom a t-mobilnál az icon200 díjcsomagot, mikor is  a kliensem nem tudott csatlakozni a twitterhez. Szörnyű, most teljes frusztrál, hogy nem tudom ezt világgá, de legalábbis a követőimig eljuttatni. A facebook is nehezen bírja ma, pedig meg akartam nézni, hogy lehet-e értelmesen használni, eddig csak a Mafia Wars-ig jutottam el, ami pár percekre képes volt lekötni.

Szóval twitter nélkül kicsit silányabb az életem, megszoktam, hogy hirtelen felindulásból bármiről tudok egy-egy mondatot belökni a felhőbe és hiányzik és frusztrál.

Rég jártam a saját blogom, mostanában inkább twitterre írogatok egyből, ahogy eszembe jutnak a dolgok. Találtam remek klienst az omniára egyszerű használat és egyből mennek is a „posztok”. Legutóbb, mikor marketing konferencián voltam, minden szünetben egyből írogattam is a benyomásaimat és erre valóban elegendő a 140 karakter. Nem utolsó sorban a shareaholic firefox plugin segítségével, bármilyen oldal nagyon gyorsan megosztható twitterren (meg greaderbe, gmailen és még rengeteg megosztó oldalon). Szóval teljes mértékben élvezem az online életet, csak egyszerűen már nincs energiám mindenhol egyszerre jelen lenni.

Twittjeim megtekinthetőek: @garrotter

Napok óta ezen elmélkedem, főleg azért, mert míg régebben egy-egy poszthoz írogattam kommentet, az utóbbi hetekben csak a greaderben teszek a megosztáshoz megjegyzést, nehogy már ismét bepötyögjem az adataim valahová (lusta lettem).

Kezdetben vala …  (na arra nem emlékeszem, mert akkor még nem neteztem)

Első emlékeim az internetes közösségi életről a fórumok, ahol a topic indítója felveti a témát, majd folyamatosan érkeznek a hozzászólások. Állítólag kihaló félben van, szerintem még elég sokan használják. Nagy előnye, hogy bárki indíthat topicot.

Aztán később a rendszeres topic indítók elkezdtek blogolni, agy az általuk indított topicok egy helyen összpontosultak, a hozzászólások ide érkeztek, a nagy fórumokat felváltotta a sok kis blog. Persze erről tudatni is kellett a világot, hiszen csak az tud hozzászólni, aki tud a létezéséről. Láttál valahol valami érdekeset, írtál róla egy posztot egy linkkel és várhattad, hogy a többiek nálad is értékelik az eredeti írást és a tiedet is.

Az élet gyorsult és már lassúnak számított egy-egy poszt, hosszabb lélegzetvételű bejegyzés megírása, megjelent a microblog 140 karakter azt kész. Egyszerűbb lett egy-egy érdekesebb hírről így tudatni az ismeretlen ismerősöket, mint e-mailben. Pár mondta egy link és kész.  (A másik felhasználása, amikor éppen ki akarod üvölteni a világba, hogy mit is csinálsz, de senki nincs aki meghallja.)

Az élet tovább gyorsult, már az oldalakat sem keressük fel egy-egy (milyen sűrűn használ szófordulat ma) új bejegyzésért, RSS-el olvasunk mindent és ha valami érdekes ezen keresztül fűzzük hozzá saját gondolatainkat is. Aki pedig látni akarja kövessen minket a rohanásba a fórumtól a az RSS olvasóig és még azon is túl. Megkönnyíthetem ezt az utat, ha a tevékenységeimet összegyűjtöm egy helyen, pl.: friendfeed, ahol minden amit a neten magam után hagyok látszik (kivéve egy fórum hozzászólást, vagy hagyományos kommentet egy íráshoz).

Nem tudom, hogy jó e ez a gyorsulás ill. változás. Igazából azért gondolkoztat el, mert most zajlik az MWC és sok mobilos hírt olvasok olyan oldalakról (mobilarena és volt PDAmania) ahol a bejegyzéshez nem hagyományos módon lehet hozzászólni, hanem automatikus nyílik mellé egy fórum topic is (közvetlenül a bejegyzés alatt nem is látszanak a hozzászólások, így komolyabbnak tűnik az oldal, de felhasználói szempontból nehézkesebb számomra). Szóval már ezeken a helyeken sem lépek be és éles meglátásaimat nem ott tárom a köz elé, hanem egyszerűen megosztom a bejegyzést a greaderben és mellé írok pár gondolatot. Így azt a közöséget gyakorlatilag ki is zártam a kommunikációból, hiszen én csak azoknak a reakcióit olvasom akiket követek a greader keresztül is, ha valaki esetleg reagál valamit az én meglátásomra azt nem is érzékelem, hiszen nálam semmilyen formában nem jelenik ez meg és ugyanígy az én gondolatom is csak pár embernél látható. Kényelmesebb ez a módszer, viszont hátránya, hogy nem alakulnak ki új kapcsolatok, csak a régi ismerőseimet követem, mert a többiek létezéséről nem is tudok. (Vannak szellemi irányzatok, akik szerint valóban nem is létezik más rajtam kívűl, minden csak az én tudatom teremtménye, ezért ezt is csak magamnak írom.) Ezzel a kényelemmel feláldozzuk a leendő kapcsolatainkat és bár lehet, hogy most még jól működik, de lassan újra nyitni kell a közösségek felé, mert az ismerőseink így csak fogynak és lassan nem lesz akinek a megjegyzéseit látnánk.