Elmentünk pihenni Sopronba egy hetet, utána itthon pihentem még egyet, jó összehangoltuk Maryvel, mert Ő Sopron előtt volt egy hetet szabin, de nekem még rohangálnom kellett, hogy a Mandalát le tudjam zárni (voltak érdekességek). Szóval két hét kikapcsolódást rendeltem magamnak (azért múlt héten már foglalkoztam pár dologgal, hogy valami bevételt is produkáljak ).

Sajnos viszont tegnap kaptam egy levelet, ami nagyon rosszul esett (aztán arra jött még egy, ami szintén). Megszóltak, hogy míg nyaralunk, pihenünk nem történik semmi (hárman mentünk el egyszerre). Nem teljesen értettem. Folyton hallom a nagy monológokat a közösségről, az egymásra való odafigyelésről, de ez úgy tűnik, hogy csak szöveg, vagy csupán az én irányomban nem elvárható (oh, kedves kisebbrendűségi érzés, de hiányoztál már ). Csúnya, rossz kis rabszolgák vagyunk, hogy pihenni mertünk (még jó, hogy nem rúghatnak ki, mert a rabszolgákat el szokták adni ).

Igazából nem értem az egész felvetést sem, senki nem akadályozza meg őket, hogy a hiányolt dolgokat elkezdjék csinálni. Sőt. A válaszomban el is kezdtem összeírni, hogy miket lehetett volna csinálni még, de féloldal után kitöröltem (nem kicsit volt támadó hangvételű a levelem, valószínű ez a két hét kevés volt a pihenésre, meg alapvető működésem, ha betámadnak visszatámadok, ezért nem vagyok túl jó go-ban sem). És hát, ha annyira hiányzik az aktivitás, akkor gyakorolni is eljöhettek volna kedden.

Szóval nem volt jóérzés erre a levélre visszatérni a pihenésből, nem örülök, hogy így fogadtak és ez sajnos eléggé visszaveti az aktivitásomat is. Volt pár tervem, ami pihenés alatt jutott eszembe, de igazából elment a kedvem, nagyon gyorsan visszatért a nyaralás előtti állapot, hogy nincs kedvem ezzel az egésszel foglalkozni .

…felhős. Majdnem egész héten esett az eső. Sógorom azt mondja, hogy Berlinben ritkán esik, nekünk sikerült kifognunk egy olyan hetet, amikor végig esik .

Az elmúlt egy hetet berlini kirándulással töltöttük, vonattal mentünk, jöttünk (13 óra 3 átszállás, mert speciális, csak Ausztriában és Németországban érvényes jegyet kaptunk).

Végig rohantuk Berlint, kétszer (mint ahogyan Chuck Norris elszámol végtelenig, gyorsan) . Az első napokban nem is gondoltam, hogy Berlin szép.Egyszerű város, tele pékséggel és kisboltokkal (majdnem minden pékségbe megálltunk venni valamit). Mivel én fotózgattam a számomra érdekesebb épületeket nem egyszer megtörtént, hogy mire beértem az üzletbe a többiek már túl voltak a vásárláson és mentek tovább, én még körbe sem tudtam nézni, hogy szeretnék e valamit (a pénz meg nem nálam volt, hogy esetleg maradok még egy kicsit), nem esett jól. Mivel sógorom Berlinben lakik, tehát ismeri és tudja hova megy, a nézelődés kicsit leredukálódott. Láttam egy érdekesnek tűnő teás boltot, ahova szintén nem tudtam bemenni, mert mire szóltam volna, hogy bemegyek körbenézni, már három utcával előrébb jártak (azért pénteken sikerült oda is eljutnom). Nem esett jól.

Azért voltak napok, amikor szép épületeket is láttunk, meg első nap elmentünk Potsdamba megnézni egy kastélyt (azért ott is rohantunk), a Holland és az Orosz negyedet (utóbbi csak pár házból áll).

Csütörtökön annyira esett az eső, hogy elmentünk egy fitnesz terembe kicsit edzeni (engem leginkább a szauna motivált ). Azért pénteken (meg még szombaton és vasárnap is) éreztem a súlyzós edzés áldásos hatásait . Sajnos a bell-ek le voltak láncolva, nem lehetett használni, csak személyi edző felügyeletével, pedig egy sima súlyzót is a fejedre tudsz ejteni.

Visszatekintve azért jó volt, bár, ha egyedül, vagy csak Maryvel vagyok, biztosan máshogy, más ritmusban jártuk volna a várost.

Ami számomra a leginkább érdekes, hogy Berlin nagy város, hét közben voltunk és mégsem éreztük azt a zizegést, amit itthon. Széles utak vannak, de nem volt olyan nagy forgalom, nem voltak dugók, mint Budapesten. A németekről alapvetően nem a nyitottság jut eszembe, mégis sokkal nyitottabbnak tűntek az emberek. Egymáshoz szóltak, egymásra mosolyogtak, véletlen beszélgetések alakultak ki a villamoson. A tisztaság sokkal nagyobb, nem látni szeméthegyeket a kukák mellet, csikkeket a megállóban. Rengeteg helyen van szelektív hulladék gyűjtő az utcán, a megállókban és használják is. Nálunk a házban úgy kezelik, mint a sima kukákat, ha nem fér a műanyagosba, jó lesz a fémesbe, vagy a papírosba is. Az ásványvizes palackokra betétdíj van (van olyan, amikor drágább a palack, minta  a víz) és visszaveszik mindet. Egyszerű utcai hotdog árusnál is lehet kapni vega hotdogot, nem kellet speciális éttermet keresni, ha enni akartunk valamit.

Persze vannak árnyoldalak is. Rengeteg graffiti van a házak falán láttunk punkokat (négyet) és egy hajléktalant is, sőt egy kéregető is megtalált minket (azt hiszem, azért itthon kicsit nagyobbak lennének ezek a számok, ha sétálnék a városban).

… mindig nehéz a visszatérés a hétköznapokba. Annyira jó, hogy ott nem kell mással foglalkozni a gyakorláson kívül és a legnagyobb eldöntendő kérdés, hogy a büfében bodza, vagy menta szörpöt kérjek az ebéd utáni alvás előtt.

A mostani tábor is nagyon jó volt. Visszatértünk az alapokhoz és összeraktuk azokat. Kezdőként csak elfogadni lehet, hogy az egyenes derék, a szétnyomott térdek mennyire fontosak, most már azért tapasztalásunk is van róla és lehetnek elképzeléseink, hogy mennyi mindent rejtenek még magukban ezek az egyszerű dolgok. Kaptunk néhány olyan apró, praktikus gyakorlatot is, melyeket a mindennapokban tudnunk használni, akár sorban állva, akár az utcán sétálva. Számomra nagy előny, hogy testi úton járunk, a testtel dolgozzunk és mégis hatni tudunk az energia áramlásunkra és a tudatunkra is (persze minden csak tudat ).

A tábor elején azt hittem, hogy végig fázni fogunk, első két nap szinte végig esett, de azért csak sikerült némi színt is összeszedni és az eső utáni színek, fények és illatok a Tanyán hihetetlenek. Az öt nap alatt többször is láthattunk szivárványt, tegnap reggel pedig olyan köd volt, hogy a két oldalsó domb teljesen eltűnt. Látványra is megszűnt a külvilág, csupán mi léteztünk az világban. Csodálatos volt.

Tegnap elmentünk egy kicsit sétálgatni a környékre és akkor már megnéztük, hogy a közelben hol is vannak rejtett dobozok. Nagyon jók voltunk a tervezett kettőből kettőt meg is találtunk (az egyiknek a jelszavát még meg kell fejteni, mert a pót láda is csak kérdéseket tartalmazott). Sajnos az általam használt térkép az egyik ládát nem tartalmazta (nem a legfrissebb változat van letöltve), de a koordináták megadása után már nem volt gond. Persze nem a javasolt irányból közelítettük meg a ládát, de így legalább többet sétáltunk az erdőben, ami kifejezetten jól esett, igaz volt egy elég meredek emelkedő.

Bár többen mondják, hogy az Omnia nem alkalmas geocachingre nekem bevált. Igaz nem mindig sikerül méterre pontosan megmondani a helyzetünket, de nagyjából jó irányba mutatja a dobozokat és a lényeg a keresgélésen van.

Jelenleg ismét Hévízen töltjük jól megérdemelt pihenésünket és ha már itt vagyunk ismételten ellátogattunk a Tófürdőbe. Nagyon kellemes hely, igazából látszik rajta, hogy külföldi turistáknak van kitalálva főként. Szelektív hulladékgyűjtő a fürdő területén, dohányozni csak a kijelölt helyeken lehet (persze kedves honfitársaink ezt előszeretettel hagyják figyelmen kívül). Meglepő, de a fürdő előtt szójából készült fagylaltot is lehet kapni, tejérzékenyeknek, 600 Ft 5 gombóc (bevezető áron), normál fagyiból 140 Ft 1 gombóc. A fürdőben azért lényegesen magasabbak az árak, 600 Ft egy adag hasábburgonya.

Legutóbbi itt jártunk óta történtek változások a fürdőben, nagyrészt kiépült a tó körül a sétálóút, jelenleg pedig az egyik épületet építik újjá az alapoktól.

Hévíz önmagában nagyon szép, csendes és nyugodt, főleg így szezon végén . Most bejutottunk a Héttornyú templomba is, gyönyörű belülről, rengeteg fát használtak fel hozzá (otthonról majd felkerülnek a képek is).

Tegnap Zalaszántón voltunk Gyógyító Buddha beavatáson (évek óta kerestem a lehetőséget rá, egyszer már volt hirdetve, de ott Amitájiusz Buddha beavatást kaptam, az sem rossz). Kellemes egész napos program és meglepően sokan voltak pénteken. Másik meglepetést néhány kedves barátunk megjelenése okozta, nem számítottunk rájuk (volt akire igen) és még egy régi tanítványommal is összefutottunk akik csak arra jártak éppen „véletlenül”. Évek óta nem láttam, most már aranyos kisfia is van.

Este laza pizzával zártuk napunkat. Egész jó volt, de azért a két felszolgáló nagyon hattyúhalálát játszotta 10 asztalnyi vendégnél. Volt olyan pár aki kb. fél órát várt arra, hogy fizethessen (miután kérték a számlát mi megkaptuk a pizzát, elfogyasztottuk, kértem a számlát és előbb fizettünk, mint ők). A vegás pizzához meg itt sem értenek. Majd minden pizzára tesznek articsókát, kivéve a vegásakra. Szezonális zöldségek címén ugyanazokat pakolják rá, mint télen mirelitből (szerintem ez is abból volt), padlizsán, cukkini ismeretlen a szakács számára, ráadásul oregánó sem került rá. Én sonkás pizzát ettem sonka nélkül, így több zöldség volt rajta, mint a vegásokon. A tészta legalább jól sikerült .