Ismét év vége, ismét egy kis visszatekintés mi is történt, mi valósult meg és mi maradt el a tervekből. Ide csak pár, számomra fontos dolgot írok le, minden egyebet csupán magamban idézek fel és értékelek, régi szokás ez nálam .

2011-ben kevesebbet írtam a blogba, és ugyanígy kevesebbet írtam twitterre és facebookra is. Egyre inkább a twitter számomra az a hely, ahol jelen vagyok az online térben, ahová szinte azonnal kiírom, ha valami történik. Jövőre ismét hangsúlyosabbá kívánom tenni a blogot.

Az idei év legnagyobb öröme, hogy december 1-én (én 3-ra tippeltem, de nem lehet mindenben igazam ) megszületett „unokaöcsém”.

Voltam Berlinben, számomra hatalmas élmény volt. A német nyelvet továbbra sem bírom, de Berlin sokkal élhetőbbnek, emberléptékűbbnek tűnt számomra, mint Budapest.

Áprilisban elkezdtem, de igazából szeptembertől rendszeresítettem a fegyencedzést. Élvezem és jól esik a mozgás is.

Számomra is meglepő módon, de áprilisban váltottam iPhone-ra. Az anyagi céljaim között ez előkelő helyen szerepelt. Már csak egy iPad kell és most már egy Mac-re is elkezdtem ácsingózni .

Az elmúlt évben a CompaSS miatt hanyagoltam kicsit a Tai Ji Chuant, de szeptembertől ismét rendszeres járok edzésekre és előadásokra is. Nagyon sajnálom, hogy a Mandala miatt kimaradt a nyári tábor.

A CompaSS-al júliusban megszerveztük a Mandala szertartást itthon. Közel 300-an jöttek el, számomra hatalmas élmény volt (és azoknak is, akikkel sikerült beszélnem róla). A szervezés önmagában is hatalmas kihívás volt, soha egyikünk sem csinált még ilyet előtte és a szertartás menetéről sem volt meg minden információnk. Voltak hibák, de később a kinti szertartások felvételeit elnézve a miénk jobban szervezett volt, pedig náluk rendszeresen van ilyen (és a színes pólókat sem merték bevállalni kint ).

Kár, hogy a Mandala után néhányan ilyen mélyen megbántottak. Augusztusig én voltam a CompaSS Hungary „vezetője”, de ezek után lemondtam, úgy éreztem (és még mindig), ezért nincs értelme csinálni. Sajnos pont olyanok bántottak meg, akik előtte folyamatosan a szeretettről, az együttérzésről, a közösségről beszéltek, aztán simán nem szóltak, hogy tanítás van, gyere (és a többi, és a többi). Volt aki többször kijelentett, hogy a barátom és mennyire örül, hogy része lehet az életemnek (amíg én voltam a „vezető” naponta hívott, azóta egyszer sem). Ez nagyon mélyen érintett, megviselt és most, még hónapokkal utána is érzékenyen érint. Persze feladatokkal és számonkéréssel továbbra is megtalálnak, de most már talán tisztázódott, hogy semmit sem szeretnék csinálni a továbbiakban ( csak egyes embereknek segíteni, ha kérnek, de semmi folyamatos vállalás).

Voltak és vannak, akikkel az elmúlt időszakban nagyon jó lett a kapcsolatunk. Sokat segítettek és bármikor számíthattunk egymásra, még ha nem is értettünk egyet. Volt akit tanítottam, volt aki másik csoportból érkezett és volt aki teljesen máshonnan, más módon csapódott mellém, hogy egy ideig együtt járjunk az Utunkon. Itt is köszönöm nektek, hogy vagytok és különösen neked, Móni! És persze asszonykámnak, aki agreszivitásom és dühkitöréseim ellenére is támogat és megmondja, ha hülye vagyok :*.

Sokszor voltak nagy segítségemre ismeretlen ismerőseim twitterről. Különleges látásmódjuk és külső nézőpontjuk miatt többször is segítettek megtalálni a helyes utat.

Nagy elhatározásom volt, hogy 2011-ben előadjak egy marketing konferencián. Sajnos egyikre sem hívtak meg , így én szerveztem egy kiscsoportos tréninget. Jó volt kipróbálni, hogy milyen ezt a fajta a tudást is megosztani másokkal. Lényegesen másabb, mint edzést tartani és nem kevésbé fárasztó.

2011 végére anyagilag mondhatni a padlóra kerültem, agy aktívan munkát keresek, de igazából nincs elképzelésem, hogy mit is csinálnék szívesen. Ki is égtem kicsit, mert 5 évig szinte minden nap és néha éjjelente is a CompaSS-al foglalkoztam és most hirtelen vált üressé az életem. Élveztem is ezt a „munkát”, valami hasonlót kellene találni, de nagyon gyorsan.

Tartalmas év volt, sok minden történt és azért tisztázódott is bennem pár dolog. Eddig nem tudtam eldönteni, hogy hol a helyem, de most már haza értem, vissza azok közé, akik közé tartozom, akik nem akarnak megváltoztatni, nem mondják meg, hogy mit is gondoljak, mondjak, csak szeretnek és elfogadnak olyannak amilyen vagyok. Elmondják, ha szerintük valamit hülyén csinálok, de elfogadják, hogy most éppen azt teszem és továbbra is szeretnek. Lassan a jövő évi tervek is körvonalazódnak a fejemben, érdekes lesz a megvalósításuk, nem egyszerű év lesz a következő sem .

A mai nap nagy részét autózással töltöttük, elmentünk Karcagra Pista bácsi (apósom) anyukájának és keresztanyukájának sírjához. Az út nagyon hosszú volt (2*3 óra), Karcagon alig töltöttünk időt és elment a nap. A visszaút vége eléggé rohanós volt, hogy apósom elérje még a soproni vonatot és haza tudjon menni. Persze a tegnapi tervek szerint a rohanás nagy részét megúsztuk volna, de 9:00 helyet 10:30-kor tudtunk csak elindulni a család egyik felének (nem miattunk ) késése miatt. Apósom már 8:30-kor tűkön ült, hogy mikor indulunk.

A temetőbe járás számomra egy érdekes dolog. Ha egy szerettem meghal, akkor én elbúcsúzom tőle és az emléke bennem él tovább, mindig ott, ahol éppen vagyok, én ne tudom a temetőhöz kötni az emlékeket az emlékezést.

A karcagi emlékek viszont már érdekesebbek voltak, természetesen minden megváltozott az alatta a pár évtized alatt, míg Pista bácsi nem volt ott. Meglepődéssel konstatáltuk például, hogy a Kazah tiszteletbeli konzulátus Karcagon van. Ez okozott egy kis családi vitát is közöttünk, azt mondták, hogy a kozákok és a kazakok ugyanazok. Én ezzel nem értettem egyet és a wikipedia, annak is a német nyelvű része (a sógorom Németországból jött és mondta, hogy a németeknél most volt szó Kazahsztánról) engem igazolt. Még jó, hogy a telefonom, bár nem maii darab, de képes az internetezésre.

Oda felé egy remek cukrászdába (Zagyva cukrászda) tartottunk egy megállót Szolnokon. A késői ebédet viszont Karcagon fogyasztottuk el a Nimród bio szálloda és étterem 4*-os étterem részében. Ahhoz képest, hogy bio étterem és 4*-os az árak teljesen korrektek voltak, nekem az adagokkal volt gondom, nagyjából kétszer ennyit is tudtam volna enni. Nem értem miért gondolják, hogy ha valaki vegetáriánus étkezést folytat, akkor keveset is eszik. Apósom bio birkapörköltet (erről inkább nem teszek be képet ) evett, a hangsúly a birkapörköltön van, a bio csak a ráadás, a hazai, gyermekkori ízeket, emlékeket idézte számára. Marynek nem volt szerencséje az ételválasztással, a búzafasírt nagyon száraz volt, alig lehetett elvágni, és az ízesítés sem volt az igazi. Nekem az adagon kívül a barack csatnival volt csak gondom, édes volt és nem volt csípős.

Sopronba jövet megálltunk Győrben árút leadni. Ha már ott voltunk ittunk egy kávét is a Benedetto cukrászdában (9024 Győr, Szent Imre út 24.). Régebben is terveztem már, hogy értékeléseket irok kávézókról, teázókról és cukrászdákról.

A Benedettotban a kávé minőságe kicsit átlag alatti, az árak átlagosak, vagy egy kicsit átlag felettiek. (jeges kávé: 420.-, capuchino: 200.-). A kiszolgálón látszó, hogy fáradt, de próbált foglalkozni a vendégekkel. Viszont beülős hely, mágsem rendelkezik a vendágek számára használható wc-vel. Ez igazán fura, nem is tudom hogyan kaphatott igy műkődási engedélyt. Emiatt és az ár érték arány miatt nem ajánlom.

Kicsit visszaolvastam mit is tartottam fontosnak megemlíteni az elmúlt évben, mik is történtek velem, a sorrend eseti, ahogyan eszembe jutnak a dolgok.

• év elején otthagytam az OVB-t és teljesen a saját cégemből élek
• besegítettem egy webfejlesztőnek, de csak rövid ideig dolgoztunk együtt, elvállaltam egy honlap készítést is, de nem nekem való
• nagyon régóta nem készítettem designt sem sig-et, pedig ezeket nagyon szerettem
• elkezdtem SEO-val foglalkozni
• beléptem három MLM rendszerbe (kettőből már adtam is el egy-egy terméket, hatalmas siker )
• elkezdtem forgalmazni az Awalan és Sanoll termékeket, majd nemrég abba is hagytam
• rengeteg marketing tanácsot olvastam (főként online marketinget) és befizettem egy online valóság showra
• elmentem és megtanultam egy teljesen más kardformát
• elkezdtem érdeklődni Ce mester gyakorlatai iránt, elvállaltam a kapcsolattartó szerepét is a szervezetben
• kerülgetjük egymást a drupallal mindig van vele valami nyűgöm, mégis mindig kísérletezek vele (személyes kedvencem jelenleg a wordpress, webáruház miatt joomla)
• elkezdtem haikukat írni, nem írok verseket és novellákat, de szeretnék
• egy évnyi küzdelem után beszüntettem az itthoni kenyérsütést, pedig már sütőben kovásszal készültek a kenyereink
• tgyh nem indult újra és nem is fog (a tanítványaimnak csináltam egy belső oldalt, azt sem látogatják)
• sok barátunknak lett gyereke, nekünk sajnos még nem, pedig már nagyon szeretnénk
• páran elköltöztek, sikerült saját házakat venniük a Börzsönyben
• elvégeztünk egy agykontroll tanfolyamot

Nagyjából ez volt az elmúlt év és még sok apróság ami akkor fog eszembe jutni, ha elmentem ezt a postot . Hogy mi lesz idén, ki tudja. Vannak terveim, majd meglátjuk mi sikerül és mi nem.

Nos az elmúlt napokban kicsit megszállottan kerestem egy új motort amin a nem túl sürű blogbejegyzéseimet is vezethetem.

Tegnapelőtt még a fishblog volt az esélyes, de a karakterkódolási mizérián elvérzett. Meg azért pár funkció még hiányzik belőle. A drupál szintén eléggé játszott, de mikor wordpresshez megtaláltam a fgallery plugint nehéz helyzetbe került, melyből már nem tudott jól kijönni. Ezután a wordpress még kapott egy REST plugint is, amivel szinte wiki képességekre tett szert és így egyelőre biztos befutó lett.

Most végeztem a régi bejegyzések át hozatalával. Hát nem volt könnyű. Ráment vagy két és fél óra erre a kevés bejegyzésre. Sajnos muszáj volt kézzel, mert szörnyű volt a kódolás. Pedig lementettem sql file-ba, hogy majd onnan milyen egyszerű lesz, de nem. És ha innen is költözik, akkor ugyanez a macera lesz vele.

Így most átnéztem az első bejegyzésektől kezdve, nem semmi. Az első bejegyzés 2006 január kilenc, bár azért már előtte is voltak a tgyh blogjában bejegyzéseim, de azok elvesztek.

Nézzük át egy kicsit az elmúlt egy évet. Bár ezt év végén szokás, nálam egy kicsit megcsúszott, meg nem is biztos, hogy minden ide lesz írva: Tovább…