Pont ma, hogy 3 hónapja rendszeressé tettem a fegyencedzést, így itt az ideje egy újabb mérésnek:

testsúly: 67kg (64kg)
bicepsz: 30cm (28cm – 29cm)
comb: 50cm (47cm)
vádli: 34cm (34cm)
mell: 93cm (93cm)

Igyekeztem mindent ugyanott mérni, ahol szeptemberben, remélem sikerült. Aminek a legjobban örülök, az a testsúly növekedésem, a célom a 75kg és nem hájban . Lehet, hogy több is lehetett volna, de pont az elmúlt 3 napban elég keveset ettem (rakodót játszottam).

Az edzések jók, bár sokszor nehezen veszem rá magam. Inspiráló a többiek bejegyzéseit olvasni, de én mégsem érzem késznek magam, hogy nyilvánosan vezessem az edzésnaplómat. Vannak gyakorlatok, amikkel nehezen haladok (vízszintes húzás) és vannak amikkel gyorsabban is tudnék (guggolás).

Alapból egy héten háromszor edzek, hétfőn fekvőtámasz és lábemelés, szerdán húzódzkodás és guggolás, pénteken kettlebell swing, clean push, guggolás, felülés turkish get up (próbálkozás, mert ez még nagyon nem megy). A köztes napokon pár fekvőtámasz, lábemelés és húzódzkodás. Egyre jobban érzem a nyújtások hiányát, ezért azt is fogok csinálni, de egy edzés így is átlagosan 1 órát vesz igénybe. Ezek mellett persze a Tai Ji megmaradt, hétfőn nekem van edzésem, szerdán és csütörtökön én tartok edzést. Jó kis kiegészítés ez .

Az itthoni edzések előnye és hátránya, hogy nem kell kimozdulni, nem kell elmenni sehová. Ha edzeni akarok, csak nekiállok és nyomom. Viszont néha nehéz rávenni magamat. Ha elmegyek egy edzőterembe, ott a többiek azért inspirálnak, itthon magamnak kell megteremtenem az inspirációt, ezért is jó olvasni a többiek blogjait, látni, hogy Ők hogyan fejlődnek.

Jó edzést mindenkinek!

Születésnap utáni pihenésként belefogtam az edzésbe. Nem bírtam ki, hogy mindegyik gyakorlatból, az alap 1×10 ismétlést csináljam, ezért mindegyikből 3×10 lett és ,bár kezdetben nem javasolják, megcsináltam a híd első szintjét is. Jelenleg a 6-ból 5 gyakorlatot végzek (a másik kezdőknek nem javasoltat a kézállást, majd abban karhajlítás-nyújtást kihagyom még szerintem egy darabig) és kiegészítem egy kis kettlebellel, csak, hogy jó legyen .

A 6 nap felosztása terveim szerint: hétfő, szerda, péntek CC és nyújtás, kedd, csütörtök bell, szombat nyújtás.

Mary is elkezdte az első szintet, így együtt tudunk dolgozni.

Annyira jó volt a mai edzés. Eddig is voltak élmény gazdag gyakorlatok a formákban, de olyan jó látni, ahogyan a sok apró rész összeáll egy nagy egésszé. Ilyenkor kedvem lenne menni és egyből átadni a tanultak, csak sajnos a tanítványaim még nem tartanak ott, még nem tudják a formákat sem végig amivel dolgozniuk kellene.

A TaiJiQuan nagyszerűségét tükrözi, ahogyan minden rész a helyére kerül. Amikor összeáll a lépés, a mozdulat a légzéssel és az energia keringetéssel. Így teljesen átérezhető, hogy miért pont úgy van egy mozdulat, miért pont akkor kell elcsavarni a testet, felemelni a lábát. Az elméleti információ már eddig is meg volt ezekről, de százszor, ezerszer nagyszerűbb, amikor az információból tapasztalati tudás lesz.

Táborban volt szerencsém Levivel kipróbálni a kettlebellt (ill. girya, mert, hogy a verseny szériát így nevezik). Nagyon tetszett. Még jó, hogy Levinek nem volt kedve aznap erősíteni, főleg nem vacsora után, így csak egy órát nyomtuk, meg utána kb. fél óra nyújtást tettünk be.

Maga a kettlebell Oroszországból származik, gabona mérésre használták, régen ilyenek akasztottak rudakra súlyemelés címén is (régi felvételeken nagy bajszú, csíkos ruhás embereknél látni).

Az egész testet teljesen átmozgatja és nagyon jó állóképességet biztosít. Sajnos nem olcsó a golyó, ezért itthon még hagyományos kézi súlyzóval próbálgatom a mozdulatokat, de közel sem esik olyan jól, teljesen másképp terheli az ízületeket. Kénytelen leszek minél hamarabb venni egy kettlebellt magamnak.

Kedvcsinálónak a, szerintem, legnehezebb gyakorlat (még nem is tudom hibátlanul megcsinálni), de mások is azt mondják, ha nincs időd rendes edzésre ebből csinálj párat és meg is vagy, a teljes testet átmozgatja szépen.

Két különböző felállási variációval:

Tegnap megtartottam az idei utolsó edzést (szeptemberig), vegyes érzelmekkel telve. Jó, hogy most egy darabig nem kell mennem, de szeretek oktatni. Lényem részévé vált, hogy tudásomat megosszam másokkal. Igaz, macerásnak tartom, hogy egy két órás edzésért autózom másfél-két órát, és mikor a többiek már otthon túl vannak a vacsorán én még mindig nem értem haza, de jól esik tanítani. Jól esik amikor megtanulják a formát, amikor egyedül végig tudják csinálni, amikor rá jönnek valaminek a lényegére maguktól (igaz már mondtam nekik, de a tapasztalatot nem lehet helyettesíteni). Az egyetlen nagyon fájó pont (az utazáson kívül), hogy nagyon lassan haladnak, nehezen ragad meg bennük a forma és sajnos ez mindkét csoportomra igaz. Nem járnak táborokba, ahol más oktatóktól tudnának tanulni, kicsit más energiákat érezni és öt napon keresztül csak a Tai Ji-val foglalkozni. Egy táborban rengeteget lehet fejlődni kiszakadva a mindennapos gondokból. Nem is beszélve egy-egy két hetes táborról, ahol igazán sokat lehet fejlődni.

Szóval legközelebb szeptember, addig kis pihenés és edzőtábor, hogy én is fejlődjek és legyen mit átadnom nekik.