Vasárnapra egy igen érdekes előadást sikerült megszerveznünk, bevezetést kaptunk az Integrál szemléletbe és egy gyors betekintést a Spiráldinamikába. Sajnos a nap első felével megcsúsztunk és ezért a Spiráldinamikába nem tudtunk eléggé belemélyedni (pedig, mint utólag kiderült, maradhatunk volna még a teremben ).

Számomra a legtöbbet adó rész a „workshop” volt, amikor négy fős csoportokban egy témát elemeztünk az Integrál szemlélet négy aspektusa szerint (mindenki egy-egy aspektust, egy-egy nézőpontot képviselt). Nekem mindig nehéz az információ átültetése a gyakorlatba, de szerencsére ez itt könnyedén ment és képet kaptunk arról, hogy hogyan is lehet az Integrál szemléletet a gyakorlatban is használni.

Mind a négy aspektusban fejlődünk, mindegyikben érzékenyebbé tudunk válni külön-külön is. A Spiráldinamika pedig pont az egyik ilyen fejlődési rendszert írja le. Segítségével elemezhető egy egyén, egy csoport, egy ország, vagy akár a teljes emberiség fejlődése. Amikor tudjuk, hogy melyik szinten tartunk, tudni fogjuk, hogy mit kell tennünk, hogy tovább tudjunk lépni. Mivel jelenleg is egy egyesület felépítésén és működtetésén dolgozunk, nagyon hasznos ez a tudás számunkra (nem beszélve az egyéni fejlődésünkben való felhasználásáról).

Danit (ő tartotta az előadást) nem irigyeltem, mivel én is tartottam már előadást/bemutatót „zárt” közösségnek. Nagyon nehéz megszólítani egy olyan csoportot, akik évek óta ismerik egymást, szinte már ránézésre meg tudják mondani, hogy a másik mit gondol. Az ilyen csoportoknak megvan a saját nyelvezetük, szóhasználatuk, egyértelmű számukra, hogy melyik szón mit értenek. Emiatt kicsit nehézkes az előadó részéről a szavakat újra értelmezni, értelmeztetni. Sajnos ebből adódott is félreértés, ami bezárkózással és nem nyitottsággal lett megoldva . Persze, ha más az előadó személye, mondjuk Hang Truong Mester adja elő ugyanezt, ugyanezekkel a szavakkal, akkor a kérdések fel sem merülnek. Ez nem az előadón múlik, hanem a részvevőkön, hogy mennyire tudnak nyitottan és elfogadóan állni az előadóhoz. Részemről úgy tartom, hogy mindenkitől lehet tanulni (még egy hajléktalan is adhat nekünk tanítást), nyitottan kell végig hallgatni mindenkit és majd utólag eldönteni, hogy a hallottakból tudunk-e alkalmazni valamit a saját utunkon, vagy sem. Persze ez nem azt jelenti, hogy ha kérdés van, akkor ne tegyük fel, hanem azt, hogy ne ragaszkodjunk a saját látásmódunkhoz, próbáljuk inkább megérteni a másikét, jelen esetben az előadóét, de ez ugyanígy működik egy egyszerű beszélgetésnél is.

Múlt héten gyönyörű helyen, Fonyban, tartottunk Integral Tai Chi tábort. Az árvíz nyomai még itt-ott fellelhetőek, főleg a készültségnek megtartott homokzsákok formájában (első nap volt egy kisebb vihar és a víz már hömpölygött lefelé az utcán). A levegő remek volt, szerencsére nem volt meg benne a budapesti levegőre jellemező „illat” kavalkád. Közvetlenül az edzések előtt a teremmel szemben egy forrásból tudtunk magunknak mindig friss, hideg vizet vételezni.

A táborban nem volt nagy létszám, minden két emberre jutott egy oktató, de így legalább volt mód arra, hogy mi oktatók is tudjunk tovább pontosítani. A nemek eloszlása igen érdekes volt, a három oktatón és Schafi apukáján, aki a gondnoki teendőket látta el, csak a szebbik nem képviselői jöttek el a táborba. A srácok talán arra számítottak, hogy túl kemény lesz a tábor és nem fogják bírni az edzéseket, ezért nem mertek eljönni .

Bár a hely nem igazán ránk van szabva (a ház a faluban van, nem úgy, mint a Tanya), de sikerült nagyon jól megoldani a gyakorlásokat. Volt terem, ahol tudtunk gyakorolni esőben, szélben, és ahol tudtunk relaxálni és meditálni is. Scahfi anyukája nagy szeretettel készítette nekünk, a finomabbnál finomabb ételeket, az egyetlen, amivel elmaradt a receptek leírása, a lányok nagyon szerették volna, ha a tábor végén szakácskönyvet is kapnak (nekik tudom ajánlani a receptes oldalamat ).

Remekül összehozta a csoportot a közös terítés, étkezés, mosogatás. Az edzések mellet volt lehetőségünk két kisebb kirándulásra is, megnéztük a Füzéri és Regéci várat is. Ezek a kimozdulások is segítették a csoport összekovácsolódását.

Bár most oktatóként és nem gyakorlóként vettem részt a táborban, nekem is sikerült pihennem és töltődnöm, sőt még masszázst is kaptam .

Nagyon inspiráló volt, hogy mindenki aki eljött égett a tudásvágytól, folyamatosan kérdeztek mind az Integral Tai Chival, mind Heng Chang Mester tanításaival kapcsolatban. Lelkesen jártak a reggeli edzésekre is, igaz a kezdésekkel néha csúsztunk, de ennyi belefér rugalmasságunkba .

Nagyon jól esett a rengeteg visszajelzés amit kaptunk, mind a tábor szervezésével, mind az oktatásokkal kapcsolatban. Szemmel láthatóan jól érezte magát mindenki (és remélem, nem csak kívülről tűnt így, hanem tényleg így is volt ).

Bár én már hat éve tanítok Tai Ji Chuant és több, mint egy éve Integral Tai Chit, még rengeteget tudok tanulni egy ilyen táborban, azoktól, akik eljönnek. Ilyenkor muszáj magamban is rendszereznem az összes ismeretemet, melyet az idők során sikerült összegyűjtenem és fel kell építenem magamban a teljes rendszert újra, hogy a megfelelő időben a megfelelő tudást tudjam átadni és ne egy kaotikus információ halmazt zúdítsak a gyakorlókra.

Köszönöm a sok szeretetet, odafigyelést, inspirációt mindenkinek, aki megtisztelt minket azzal, hogy eljött, és köszönöm Schafi szüleinek a lehetőséget és a sok háttér munkát, ami lehetővé tette az egész tábort.

Szinte napra pontosan három éve, 2006. szeptember 17-én tettünk egy nagy fogadalmat, mely jelentősen megváltoztatta életünket, főleg az enyémet. A fogadalom szerint nem ihattam alkoholt, nem ehettem húst, tojást és hagymát és naponta kellet kilenc leborulást végeznem. Ez számomra igen nagy változás volt, lévén akkoriban éppen kezdő alkoholista voltam, elég sok sört, vodkát, és egyéb finomságot fogyasztottam. A fogadalmat eredetileg gyermekünk születéséig terveztük tartani, de változik  a világ és változunk mi is. Még mindig szeretnénk gyermeket, de már nem elsődleges fontosságú életünkben, legalábbis nekem már nem.

Ezért a mai napon visszaadtuk a Fogadalmat.

Nem valószínű, hogy szokásainkon változtatni fogunk, de most már nem azért tartjuk ezeket, mert megfogadtuk, hanem saját magunk miatt, azért, hogy fejlődni tudjunk felszabadultan.

Heng Chang Mester megtartotta az első hivatalos Integral Tai Chi órát a Buddhista Főiskolán. Számomra rengeteg újdonság volt, bár azoknak akik voltak kint nála Amerikában nem sok újat mondott (akik pedig most ismerkednek az ITC-vel minden újdonság volt). Lelkesen jegyzeteltem is, aztán mondták, hogy ez megvan DVD-n, ne törjem magam. Mondjuk a DVD-t eddig se láttam, meg úgy is angol nyelvű a jegyzet meg biztos meg van nekem, így inkább maradtam a jegyzetelésnél (amúhyis majdnem vége volt már az órának).

Rengeteg információ volt a mozdulatok szimbolikájával kapcsolatban, akár a bemelegítésről, akár a 10 formáról (igaz még csak az elsőt vettük át). Utná persze rövid beszélgetés, amit én már ott hagytam, mert dolgozni is kell (igaz nem kellett volna annyira sietnem, mert már egy órája késik, akire várok).

Tegnap kimentünk Schaffihoz és Palkóhoz, segíteni házuk felújításában. Egy kissé elhanyagolt vályogházat vettek még tavaly és hát elég lassan haladnak a rendberakásával így munka mellett. Hatalmas élmény volt ismét vályoggal dolgozni, még gyerekoromban dédinél tapasztottunk vályoggal, igaz nem ilyen nagy volumenben, csak kisebb javításokat véeztünk.

Lefelé menet még beugrottunk Reniért és Istvánért Monorra. Reméltem, hogy idejében elkészülnek, mert hajlamosak a késésre és az időhúzásra. Kommunikáltam is feléjük, hogy időben szeretnék megérkezni Diósjenőre, hiszen segíteni megyünk, és nem délben kéne kezdenünk. Persze mi késtünk, mert bő 20 perccel később indultunk, mint terveztem (és Monor messzebb van, mint gondoltam).

A tapasztás végül is jól sikerült, elégedettek voltak munkánkkal (legalábbis nem húzták le, bár lehet, hogy majd leverik az egészet és megcsináljál maguk ). Majdnem egy teljes szobát sikerült befejezni, de este tíz után inkább abbahagytuk. Nagyon bele lehet feledkezni a munkába és jól tudjuk egymást  spannolni (stenkelni, de sok szép magyar szót tudok).

Ugyanezt kellene belevinnünk az alakuló CSS szervezetbe és valóban megfogni és végezni a munkát nem csak beszélni róla, mint már 3 éve tesszük. Azóta nem igazán történt semmi előre lépés szervezeti, közösségi szinten. Persze egyénileg van fejlődés és megértés, de a közösségi rész még nem igazán működik. Folyton beszélünk arról, hogyan tudnánk segíteni embereknek, de még a „közösségen” belül is vannak akiknek segíteni kellene és még sem történik ez meg. Nem kell mindig messzire nézni és nagy dolgokat keresni, tervezni, hogy segítsünk, sokszor inkább magunk körül a közvetlen környezetünkben kellene körül nézni. Ez sokszor nehezebb, mert ezeket az embereket ismerjük, van velük kapcsolatunk, néhányszor ár megsértődtünk rájuk, ismerjük hibáikat és hülyeségeiket, ezért egy ismeretlen idegennel szemben sokkal inkább tudunk segítőként megnyilvánulni.

Ma ismét megbeszélés, hogy mi is fog történni szervezet ügyben, majd kiderül van-e egyáltalán értelme foglalkozni ezzel, vagy már tényleg hagyni kéne a fenébe. Mindig az indián közmondás jut eszembe:

Ha észreveszed, hogy döglött a lovad, szállj le róla!

Én még próbálom elhitetni magammal, hogy nem döglött.