Tegnap megjelent az általam használt Ubuntu legújabb kiadása. A bétát már nézegettem és a frissítés (igazából újra telepítés) mellett döntöttem (az előző verziót kihagytam, mert nagyon lassú volt). Még optimalizálni kell a telepítést (eltávolítani a számomra felesleges programokat), de alapból meggyőző az új rendszer. Néhány helyen gyorsabbnak is tűnik, mint a régi volt, persze van, ahol lassabb. Sajnos van ami nem változik, a firefox még mindig iszonyat lassan indul, igazából lassabban, mint a LibreOffice, ami szerintem elég cikki (még semmilyen plugint, extensiont nem telepítettem firefox-ra, ez a szűz alap).

A 11.04 legfőbb újdonsága a Unity kezelő felület, amit elsőre szokni kell (különösen a program indítót, engem zavar, hogy a nem telepített programok is megjelennek), de elég kényelmes tud lenni rövid idő után. AZ előző verzióban ez iszonyat lassú és nehézkesen használható volt, sokat dolgoztak rajta az elmúlt fél évben. Kíváncsi vagyok, hogy hosszabb használat alatt mennyire válik be az új felület, én nagyon szerettem a netbook edition felületét, desktopon is azt használtam, nekem ez nagy váltás most.

Történt pár program csere, ami igazán nem feltűnő, én már eddig is azokat használtam többségében amikre váltottak, vagy egy teljesen mást, pl. nem szeretem, ha egy mp3 file meghallgatásakor elindul egy komplett zene kezelő, betölti az összes zenémet, ellenőrzi az albumok borítóit a netről stb., én csak egy számot akarok meghallgatni és nem várni az összes kiegészítő betöltésére, ezért erre is a vlc-t használom, mint a videónézésre.

Születésnap utáni pihenésként belefogtam az edzésbe. Nem bírtam ki, hogy mindegyik gyakorlatból, az alap 1×10 ismétlést csináljam, ezért mindegyikből 3×10 lett és ,bár kezdetben nem javasolják, megcsináltam a híd első szintjét is. Jelenleg a 6-ból 5 gyakorlatot végzek (a másik kezdőknek nem javasoltat a kézállást, majd abban karhajlítás-nyújtást kihagyom még szerintem egy darabig) és kiegészítem egy kis kettlebellel, csak, hogy jó legyen .

A 6 nap felosztása terveim szerint: hétfő, szerda, péntek CC és nyújtás, kedd, csütörtök bell, szombat nyújtás.

Mary is elkezdte az első szintet, így együtt tudunk dolgozni.

…felhős. Majdnem egész héten esett az eső. Sógorom azt mondja, hogy Berlinben ritkán esik, nekünk sikerült kifognunk egy olyan hetet, amikor végig esik .

Az elmúlt egy hetet berlini kirándulással töltöttük, vonattal mentünk, jöttünk (13 óra 3 átszállás, mert speciális, csak Ausztriában és Németországban érvényes jegyet kaptunk).

Végig rohantuk Berlint, kétszer (mint ahogyan Chuck Norris elszámol végtelenig, gyorsan) . Az első napokban nem is gondoltam, hogy Berlin szép.Egyszerű város, tele pékséggel és kisboltokkal (majdnem minden pékségbe megálltunk venni valamit). Mivel én fotózgattam a számomra érdekesebb épületeket nem egyszer megtörtént, hogy mire beértem az üzletbe a többiek már túl voltak a vásárláson és mentek tovább, én még körbe sem tudtam nézni, hogy szeretnék e valamit (a pénz meg nem nálam volt, hogy esetleg maradok még egy kicsit), nem esett jól. Mivel sógorom Berlinben lakik, tehát ismeri és tudja hova megy, a nézelődés kicsit leredukálódott. Láttam egy érdekesnek tűnő teás boltot, ahova szintén nem tudtam bemenni, mert mire szóltam volna, hogy bemegyek körbenézni, már három utcával előrébb jártak (azért pénteken sikerült oda is eljutnom). Nem esett jól.

Azért voltak napok, amikor szép épületeket is láttunk, meg első nap elmentünk Potsdamba megnézni egy kastélyt (azért ott is rohantunk), a Holland és az Orosz negyedet (utóbbi csak pár házból áll).

Csütörtökön annyira esett az eső, hogy elmentünk egy fitnesz terembe kicsit edzeni (engem leginkább a szauna motivált ). Azért pénteken (meg még szombaton és vasárnap is) éreztem a súlyzós edzés áldásos hatásait . Sajnos a bell-ek le voltak láncolva, nem lehetett használni, csak személyi edző felügyeletével, pedig egy sima súlyzót is a fejedre tudsz ejteni.

Visszatekintve azért jó volt, bár, ha egyedül, vagy csak Maryvel vagyok, biztosan máshogy, más ritmusban jártuk volna a várost.

Ami számomra a leginkább érdekes, hogy Berlin nagy város, hét közben voltunk és mégsem éreztük azt a zizegést, amit itthon. Széles utak vannak, de nem volt olyan nagy forgalom, nem voltak dugók, mint Budapesten. A németekről alapvetően nem a nyitottság jut eszembe, mégis sokkal nyitottabbnak tűntek az emberek. Egymáshoz szóltak, egymásra mosolyogtak, véletlen beszélgetések alakultak ki a villamoson. A tisztaság sokkal nagyobb, nem látni szeméthegyeket a kukák mellet, csikkeket a megállóban. Rengeteg helyen van szelektív hulladék gyűjtő az utcán, a megállókban és használják is. Nálunk a házban úgy kezelik, mint a sima kukákat, ha nem fér a műanyagosba, jó lesz a fémesbe, vagy a papírosba is. Az ásványvizes palackokra betétdíj van (van olyan, amikor drágább a palack, minta  a víz) és visszaveszik mindet. Egyszerű utcai hotdog árusnál is lehet kapni vega hotdogot, nem kellet speciális éttermet keresni, ha enni akartunk valamit.

Persze vannak árnyoldalak is. Rengeteg graffiti van a házak falán láttunk punkokat (négyet) és egy hajléktalant is, sőt egy kéregető is megtalált minket (azt hiszem, azért itthon kicsit nagyobbak lennének ezek a számok, ha sétálnék a városban).

Egy-egy szöveges dokumentum formázásnál szükségünk van különböző kiemelésekre, hogy felhívjuk az olvasó figyelmét az általunk lényegesnek tartott részekre. Sajnos az a tapasztalatom (és megkérdezve több ismerősömet, nekik is), hogy itthon alapvetően nem ismertek azok a lehetőségek, melyeket a szövegszerkesztő programok képesek nekünk nyújtani, ezzel is megkönnyítve a szöveges dokumentumok elkészítését, későbbi módosítását. A többség alapvetően a karakterformázásokat használja, még olyankor is, amikor a bekezdés formázást kellene használnia. Ez különösen hosszabb dokumentumok utólagos módosítását teszi nehézkessé (pl.: ha az idézeteket szeretnénk egységesen megjeleníteni, majd ezt a későbbiekben megváltoztatni, akkor az egész dokumentumot át kell néznünk és egyenként átállítani mindet ugyanúgy).

Alapvetően kétféle formázási lehetőség van, vagy az egyes karaktereket formázzuk (félkövér, dőlt, aláhúzott stb.), vagy előre beállítunk stílusokat (alapból is vannak beállítva) és a bekezdést formázzuk (címsor 1, címsor 2, szövegtörzs, idézett stb.). Értelemszerűen az előbbi az egyes bekezdéseken belüli kiemelést, megkülönböztetést szolgálja, míg az utóbbi a dokumentum felépítését teszi átláthatóvá, módosíthatóvá.

Az elkövetkező pár bejegyzésben szeretnék néhány alapbeállítási lehetőséget bemutatni, hogy pl.: egy levél végén ne a tab nyomkodásával érjük el, hogy aláírásunk a jobb oldalra kerül, vagy a levél címe középre, hanem az előre beállított aláírás és címsor használatával. Mivel alapvetően LibreOffice-t használok (és ajánlok másnak is ), a példákat is ebből veszem, a régebbi Microsoft Office is így működött,  nem hiszem, hogy az újabbakban kardinális változás történt ez ügyben.

Január 25-én, kedden a Document Foundation kiadta a LibreOffice 3.3-at, a közösség által fejlesztett szabad irodai szoftver első stabil kiadását. Bár ez a kiadás az első LibreOffice néven, a verzió szám egyértelműen jelzi, hogy ez a kiadás folytatása az eddigi OpenOffice.org néven készült irodai programcsomagnak.

Mi is a LibreOffice?

A LibreOffice története alig pár hónapra nyúlik vissza. Az Oracle 2009 áprilisában felvásárolta a SUN Microsystems-t, ezáltal az Oracle tulajdonába került az OpenOffice.org irodai programcsomag is. Sok OpenOffice.org fejlesztőnek nem tetszett a régi fejlesztési modell, voltak, akik főként csak elvettek, és alig adtak vissza valamit (pl. IBM), voltak, akik forkolták a projektet, mert több szabadságra vágytak (Go-oo csapat a Novell vezetésével). Az OpenOffice.org-ból volt külön az itthoni igényekre szabott FSF.hu változat is, amely a Go-OO-ra épült ill. egy nagyon jól összerakott, sok sablont és kényelmi beállítást tartalmazó Oxygen Office nevű változat. Mint az látható elég sok különálló fejlesztés folyt és bár történtek visszaportolások az eredeti OpenOffice.org-ba is, ez a vállalti irányítás miatt igen nehézkes volt (többek között a fejlesztő minden, a beküldött kódhoz kapcsolódó jogáról lemondott a vállalt javára). Az OpenOffice.org tíz éves története (október 13.-án ünnepelték tizedik születésnapját) már többször felmerült, hogy a fejlesztéek koordinálására létre kellene hozni egy vállalatoktól független alapítványt. Ez tavaly szeptemberben meg is történt, létrejött a The Document Foundation. Már a kezdetektől hatalmas támogatást élveztek több nagyvállalatól is. Mivel az OpenOffice.org név továbbra is az Oracle tulajdona és nem is tervezi átengedni az alapítványnak, kénytelenek voltak az általuk kiadott programnak új nevet választani, ez lett a LibreOffice.

A LibreOffice fejlesztésében több régi OpenOffice.org fejlesztő is részt vesz, sőt a LibreOffice-ban minden OpenOffice.org újdonság megjelenhet, míg ez visszafelé nem igaz a fentebb említett jogokról való lemondás miatt.

A LibreOffice tehát forkja az OpenOffice.org-nak, mely a közösségnek, a közösségre épülő fejlesztési modellnek köszönhetően várhatóan gyorsabban fog fejlődni, mint az OpenOffice.org (a jelenlegi 3.3-as verzió is előbb érkezett, mint az OpenOffice.org 3.3).

Miben nyújt többet az új LibreOffice 3.3?

Az általános otthoni felhasználás szintjén kevés dolgot lehet kiemelni, már a régi változatok is bőségesen elégnek bizonyultak egy levél, egy kis táblázat megírásához. A legtöbb otthoni igényt még a google által rendelkezésünkre bocsátott docs is túlszárnyalja. Leginkább a másoktól való dokumentumok megnyitása és szerkesztése ami kérdéses volt eddig, szerencsére az OpenOffice.org 3.2 is gond nélkül képes volt megnyitni a Microsoft Office új formátumait, persze a formázás néha szétesett, ezen javítottak.

A többi újdonságot nem sorolnám itt fel, a magyar közösség oldalán, a libreoffice.hu-n megtalálható a letöltési lehetőségekkel együtt.