Múlt héten gyönyörű helyen, Fonyban, tartottunk Integral Tai Chi tábort. Az árvíz nyomai még itt-ott fellelhetőek, főleg a készültségnek megtartott homokzsákok formájában (első nap volt egy kisebb vihar és a víz már hömpölygött lefelé az utcán). A levegő remek volt, szerencsére nem volt meg benne a budapesti levegőre jellemező „illat” kavalkád. Közvetlenül az edzések előtt a teremmel szemben egy forrásból tudtunk magunknak mindig friss, hideg vizet vételezni.

A táborban nem volt nagy létszám, minden két emberre jutott egy oktató, de így legalább volt mód arra, hogy mi oktatók is tudjunk tovább pontosítani. A nemek eloszlása igen érdekes volt, a három oktatón és Schafi apukáján, aki a gondnoki teendőket látta el, csak a szebbik nem képviselői jöttek el a táborba. A srácok talán arra számítottak, hogy túl kemény lesz a tábor és nem fogják bírni az edzéseket, ezért nem mertek eljönni .

Bár a hely nem igazán ránk van szabva (a ház a faluban van, nem úgy, mint a Tanya), de sikerült nagyon jól megoldani a gyakorlásokat. Volt terem, ahol tudtunk gyakorolni esőben, szélben, és ahol tudtunk relaxálni és meditálni is. Scahfi anyukája nagy szeretettel készítette nekünk, a finomabbnál finomabb ételeket, az egyetlen, amivel elmaradt a receptek leírása, a lányok nagyon szerették volna, ha a tábor végén szakácskönyvet is kapnak (nekik tudom ajánlani a receptes oldalamat ).

Remekül összehozta a csoportot a közös terítés, étkezés, mosogatás. Az edzések mellet volt lehetőségünk két kisebb kirándulásra is, megnéztük a Füzéri és Regéci várat is. Ezek a kimozdulások is segítették a csoport összekovácsolódását.

Bár most oktatóként és nem gyakorlóként vettem részt a táborban, nekem is sikerült pihennem és töltődnöm, sőt még masszázst is kaptam .

Nagyon inspiráló volt, hogy mindenki aki eljött égett a tudásvágytól, folyamatosan kérdeztek mind az Integral Tai Chival, mind Heng Chang Mester tanításaival kapcsolatban. Lelkesen jártak a reggeli edzésekre is, igaz a kezdésekkel néha csúsztunk, de ennyi belefér rugalmasságunkba .

Nagyon jól esett a rengeteg visszajelzés amit kaptunk, mind a tábor szervezésével, mind az oktatásokkal kapcsolatban. Szemmel láthatóan jól érezte magát mindenki (és remélem, nem csak kívülről tűnt így, hanem tényleg így is volt ).

Bár én már hat éve tanítok Tai Ji Chuant és több, mint egy éve Integral Tai Chit, még rengeteget tudok tanulni egy ilyen táborban, azoktól, akik eljönnek. Ilyenkor muszáj magamban is rendszereznem az összes ismeretemet, melyet az idők során sikerült összegyűjtenem és fel kell építenem magamban a teljes rendszert újra, hogy a megfelelő időben a megfelelő tudást tudjam átadni és ne egy kaotikus információ halmazt zúdítsak a gyakorlókra.

Köszönöm a sok szeretetet, odafigyelést, inspirációt mindenkinek, aki megtisztelt minket azzal, hogy eljött, és köszönöm Schafi szüleinek a lehetőséget és a sok háttér munkát, ami lehetővé tette az egész tábort.

… mindig nehéz a visszatérés a hétköznapokba. Annyira jó, hogy ott nem kell mással foglalkozni a gyakorláson kívül és a legnagyobb eldöntendő kérdés, hogy a büfében bodza, vagy menta szörpöt kérjek az ebéd utáni alvás előtt.

A mostani tábor is nagyon jó volt. Visszatértünk az alapokhoz és összeraktuk azokat. Kezdőként csak elfogadni lehet, hogy az egyenes derék, a szétnyomott térdek mennyire fontosak, most már azért tapasztalásunk is van róla és lehetnek elképzeléseink, hogy mennyi mindent rejtenek még magukban ezek az egyszerű dolgok. Kaptunk néhány olyan apró, praktikus gyakorlatot is, melyeket a mindennapokban tudnunk használni, akár sorban állva, akár az utcán sétálva. Számomra nagy előny, hogy testi úton járunk, a testtel dolgozzunk és mégis hatni tudunk az energia áramlásunkra és a tudatunkra is (persze minden csak tudat ).

A tábor elején azt hittem, hogy végig fázni fogunk, első két nap szinte végig esett, de azért csak sikerült némi színt is összeszedni és az eső utáni színek, fények és illatok a Tanyán hihetetlenek. Az öt nap alatt többször is láthattunk szivárványt, tegnap reggel pedig olyan köd volt, hogy a két oldalsó domb teljesen eltűnt. Látványra is megszűnt a külvilág, csupán mi léteztünk az világban. Csodálatos volt.

Az elmúlt héten ismét meglátogatott minket Heng Chang Mester, szinte az egész hetet vele töltöttem, gyakorlatilag csak aludni jártam haza, 3-4 órákat.

Hatalmas inspiráció volt ismét találkozni és személyesen tanulni tőle. Bár most a szokottnál több nyilvános programja volt, szerencsére tudtunk együtt gyakorolni mind Integra Tai Chi-t (ezt kicsit kevesebbet), mind meditációkat.

Kaptunk instrukciókat az itthoni szervezet megalakításáról és működtetéséről is, remélem végre rendeződik ez a kérdés. Most talán új lendületet kap majd az egész és nem csak azért, mert személyesen találkoztunk ismét a Mesterrel, hanem azért is, mert a nyilvános előadásain igen sokan voltak, akik közül többen is jelezték, hogy szívesen tevékenykednének.

Persze, hogy ne legyen felhőtlen az elmúlt hét, amikor szerdán kikísértük Bécsbe a repülőtérre sikerült rossz helyre parkolnom, így mire visszamentem az autómat elszállították és ez nekem 190 €-ba került. Valami gond lehetett a járművekkel, mert vasárnap a kecskeméti csoport autójának kereke esett ki, így kénytelenek voltak hétfőn is itt maradni , kedden, pedig mi mentünk hozzájuk (nem számítottak arra, hogy a Mester azonnal elfogadja a meghívásukat ).

Most már minden visszazökkent a régi kerékvágásba, már kipihenni is sikerült magamat, igaz nem jutottam ki sem Szigethalomra (ahol tanítványaim tartottak teázást) sem Diósjenőre .

Szombat este megtartottuk az évzáró teázást Szigethalmon. Sajnos a csoportokból igen kevesen voltak jelen, összesen ketten jöttek el (abból az egyik a házigazda volt), pedig elég sokan szigethalmiak.

Ez különösen azért érintett rosszul, mert 2 órát autóztam, mire sikerült odaérnem. Pont szombaton eset le az a nagy mennyiségű hó, ami a karácsonyi bevásárlási lázzal együtt gyakorlatilag megbénította a várost. Vagy nem tudnak vezetni az emberek (valószínű), vagy a többségnek még nyári gumija volt (ez is nagyon valószínű), de 10-20 km/h sebességgel lehettet haladni. Ha nem volt senki előttünk simán tudtam 50-60 km/h-val menni, visszafelé 45 perc volt így az út. Persze megértem, hogy sokan még nyári gumit használnak, én is elgondolkoztam, hogy ezt a telet megúszom téli gumi vásárlása nélkül, de nagybátyám rábeszélt és pénteken el is jutottam kereket cseréltetni.

Maga a teázás jó volt, végre nem én tartottam, csak instrukciókat adtam hozzá. Sajnos a puer teám elöregedett a nem megfelelő tárolás miatt, így az igazi élvezet elmaradt, de a tejes oolong igazán finom volt.

Tervezem, hogy egyszer elviszem a csoportokat Évához teázni, ne csak engem lássanak teaszertartást végezni és Évának igazán finom különleges teái vannak, melyekhez a megfelelő készleteket is tudja biztosítani.

Heng Chang Mester megtartotta az első hivatalos Integral Tai Chi órát a Buddhista Főiskolán. Számomra rengeteg újdonság volt, bár azoknak akik voltak kint nála Amerikában nem sok újat mondott (akik pedig most ismerkednek az ITC-vel minden újdonság volt). Lelkesen jegyzeteltem is, aztán mondták, hogy ez megvan DVD-n, ne törjem magam. Mondjuk a DVD-t eddig se láttam, meg úgy is angol nyelvű a jegyzet meg biztos meg van nekem, így inkább maradtam a jegyzetelésnél (amúhyis majdnem vége volt már az órának).

Rengeteg információ volt a mozdulatok szimbolikájával kapcsolatban, akár a bemelegítésről, akár a 10 formáról (igaz még csak az elsőt vettük át). Utná persze rövid beszélgetés, amit én már ott hagytam, mert dolgozni is kell (igaz nem kellett volna annyira sietnem, mert már egy órája késik, akire várok).