…felhős. Majdnem egész héten esett az eső. Sógorom azt mondja, hogy Berlinben ritkán esik, nekünk sikerült kifognunk egy olyan hetet, amikor végig esik .

Az elmúlt egy hetet berlini kirándulással töltöttük, vonattal mentünk, jöttünk (13 óra 3 átszállás, mert speciális, csak Ausztriában és Németországban érvényes jegyet kaptunk).

Végig rohantuk Berlint, kétszer (mint ahogyan Chuck Norris elszámol végtelenig, gyorsan) . Az első napokban nem is gondoltam, hogy Berlin szép.Egyszerű város, tele pékséggel és kisboltokkal (majdnem minden pékségbe megálltunk venni valamit). Mivel én fotózgattam a számomra érdekesebb épületeket nem egyszer megtörtént, hogy mire beértem az üzletbe a többiek már túl voltak a vásárláson és mentek tovább, én még körbe sem tudtam nézni, hogy szeretnék e valamit (a pénz meg nem nálam volt, hogy esetleg maradok még egy kicsit), nem esett jól. Mivel sógorom Berlinben lakik, tehát ismeri és tudja hova megy, a nézelődés kicsit leredukálódott. Láttam egy érdekesnek tűnő teás boltot, ahova szintén nem tudtam bemenni, mert mire szóltam volna, hogy bemegyek körbenézni, már három utcával előrébb jártak (azért pénteken sikerült oda is eljutnom). Nem esett jól.

Azért voltak napok, amikor szép épületeket is láttunk, meg első nap elmentünk Potsdamba megnézni egy kastélyt (azért ott is rohantunk), a Holland és az Orosz negyedet (utóbbi csak pár házból áll).

Csütörtökön annyira esett az eső, hogy elmentünk egy fitnesz terembe kicsit edzeni (engem leginkább a szauna motivált ). Azért pénteken (meg még szombaton és vasárnap is) éreztem a súlyzós edzés áldásos hatásait . Sajnos a bell-ek le voltak láncolva, nem lehetett használni, csak személyi edző felügyeletével, pedig egy sima súlyzót is a fejedre tudsz ejteni.

Visszatekintve azért jó volt, bár, ha egyedül, vagy csak Maryvel vagyok, biztosan máshogy, más ritmusban jártuk volna a várost.

Ami számomra a leginkább érdekes, hogy Berlin nagy város, hét közben voltunk és mégsem éreztük azt a zizegést, amit itthon. Széles utak vannak, de nem volt olyan nagy forgalom, nem voltak dugók, mint Budapesten. A németekről alapvetően nem a nyitottság jut eszembe, mégis sokkal nyitottabbnak tűntek az emberek. Egymáshoz szóltak, egymásra mosolyogtak, véletlen beszélgetések alakultak ki a villamoson. A tisztaság sokkal nagyobb, nem látni szeméthegyeket a kukák mellet, csikkeket a megállóban. Rengeteg helyen van szelektív hulladék gyűjtő az utcán, a megállókban és használják is. Nálunk a házban úgy kezelik, mint a sima kukákat, ha nem fér a műanyagosba, jó lesz a fémesbe, vagy a papírosba is. Az ásványvizes palackokra betétdíj van (van olyan, amikor drágább a palack, minta  a víz) és visszaveszik mindet. Egyszerű utcai hotdog árusnál is lehet kapni vega hotdogot, nem kellet speciális éttermet keresni, ha enni akartunk valamit.

Persze vannak árnyoldalak is. Rengeteg graffiti van a házak falán láttunk punkokat (négyet) és egy hajléktalant is, sőt egy kéregető is megtalált minket (azt hiszem, azért itthon kicsit nagyobbak lennének ezek a számok, ha sétálnék a városban).

Vasárnapra egy igen érdekes előadást sikerült megszerveznünk, bevezetést kaptunk az Integrál szemléletbe és egy gyors betekintést a Spiráldinamikába. Sajnos a nap első felével megcsúsztunk és ezért a Spiráldinamikába nem tudtunk eléggé belemélyedni (pedig, mint utólag kiderült, maradhatunk volna még a teremben ).

Számomra a legtöbbet adó rész a „workshop” volt, amikor négy fős csoportokban egy témát elemeztünk az Integrál szemlélet négy aspektusa szerint (mindenki egy-egy aspektust, egy-egy nézőpontot képviselt). Nekem mindig nehéz az információ átültetése a gyakorlatba, de szerencsére ez itt könnyedén ment és képet kaptunk arról, hogy hogyan is lehet az Integrál szemléletet a gyakorlatban is használni.

Mind a négy aspektusban fejlődünk, mindegyikben érzékenyebbé tudunk válni külön-külön is. A Spiráldinamika pedig pont az egyik ilyen fejlődési rendszert írja le. Segítségével elemezhető egy egyén, egy csoport, egy ország, vagy akár a teljes emberiség fejlődése. Amikor tudjuk, hogy melyik szinten tartunk, tudni fogjuk, hogy mit kell tennünk, hogy tovább tudjunk lépni. Mivel jelenleg is egy egyesület felépítésén és működtetésén dolgozunk, nagyon hasznos ez a tudás számunkra (nem beszélve az egyéni fejlődésünkben való felhasználásáról).

Danit (ő tartotta az előadást) nem irigyeltem, mivel én is tartottam már előadást/bemutatót „zárt” közösségnek. Nagyon nehéz megszólítani egy olyan csoportot, akik évek óta ismerik egymást, szinte már ránézésre meg tudják mondani, hogy a másik mit gondol. Az ilyen csoportoknak megvan a saját nyelvezetük, szóhasználatuk, egyértelmű számukra, hogy melyik szón mit értenek. Emiatt kicsit nehézkes az előadó részéről a szavakat újra értelmezni, értelmeztetni. Sajnos ebből adódott is félreértés, ami bezárkózással és nem nyitottsággal lett megoldva . Persze, ha más az előadó személye, mondjuk Hang Truong Mester adja elő ugyanezt, ugyanezekkel a szavakkal, akkor a kérdések fel sem merülnek. Ez nem az előadón múlik, hanem a részvevőkön, hogy mennyire tudnak nyitottan és elfogadóan állni az előadóhoz. Részemről úgy tartom, hogy mindenkitől lehet tanulni (még egy hajléktalan is adhat nekünk tanítást), nyitottan kell végig hallgatni mindenkit és majd utólag eldönteni, hogy a hallottakból tudunk-e alkalmazni valamit a saját utunkon, vagy sem. Persze ez nem azt jelenti, hogy ha kérdés van, akkor ne tegyük fel, hanem azt, hogy ne ragaszkodjunk a saját látásmódunkhoz, próbáljuk inkább megérteni a másikét, jelen esetben az előadóét, de ez ugyanígy működik egy egyszerű beszélgetésnél is.

Tavaly vettünk egy szép, új autót, ezzel együtt eladtuk a régit ugyanannak a kereskedésnek. Az eladást be is jelentettük az okmányirodában, ezzel részünkről teljesítettük a törvényben előírtakat.

Idén március-áprilistól elkezdtünk leveleket kapni különböző helyekről, parkolási társaság, rendőrség, autópálya felügyelet, hogy a régi autónkkal különféle szabálysértések lettek elkövetve és ugyan már fizessünk. A kereskedés tovább értékesítette és a kedves vásárló nem íratta át, az, hogy mi bejelentettük, úgy tűnik, semmit nem ért. Minden levélre szépen reagálva elküldtük, vagy személyesen bevittük az adásvételi másolatát, ez pénz és idő. El is fogadták, kivéve az autópálya felügyeletet, nekik csak az okmányiroda által lepecsételt megfelelő. Addig azt sem tudtuk, hogy az okmányiroda lepecsételi a nálunk maradt példányt, a soproni ügyintéző nem tette, mint kiderült rosszul is rögzítette az általuk leadott adásvételit. Azt már meg se említsük, hogy hogyan is kapok pecsételt példányt, ha postán, vagy elektronikusan küldöm be az adásvételit.

Persze az egészben nem csak ez volt a hiba. Hibázott az autókereskedés, mert, bár nekik kedvezményes az átírás, nem íratták át az autót. Aki tőlük megvette szintén nem íratta át és mivel a soproni okmányirodában az ügyintéző nemcsak pecsétet nem adott a nálunk maradt példányra, hanem rosszul is rögzítette az adásvételit, a rendszerben továbbra is a mi nevünkön van.

Szeptemberben már voltam a központi okmányirodában, ahol a kedves hölgy közölte, hogy ők nem pecsételnek, ez hülyeség (amikor a rendőrségre bevittük a másolatot a rendőrnő is hasonlóan fejezte ki magát). Novemberben már ügyvédi felszólítást kaptunk az autópálya felügyelet jóvoltából (ők ugye nem fogadják el azt az adásvételit, ami jó a biztosítónak, rendőrségnek, parkolási társaságnak, nekik a pecsétes változat kell (még a biztosítás megszűnéséről az igazolás sem elég nekik)). Személyesen látogattunk el az ügyvédi irodába, ahol közölték, hogy de, az okmányiroda pecsétel. Pénteken ismét elzarándokoltam a központi okmányirodába, 11-re értem oda, amikor is közölték, hogy már nincs sorszám, mert csak 13-ig vannak. Hivatalosan pénteken 18-ig tart az ügyintézés, nocomment. Szombaton ismét próbálkoztam, szerencsére vannak hétvégén is, de a gépjármű ügyintézéshez egy ablak van. Egy órát ültem ott, ez alatt ugyanaz az egy ember volt az ablaknál, semmit nem haladt a sor, ezért eljöttem. Ma, vasárnap ismét ellátogattam az okmányirodába, egyszerűen imádok odajárni, ismét vártam egy órát, mert úgysincs jobb dolgom. Végre beszélhettem az ügyintézővel, aki közölte, hogy a központi okmányiroda nem azért van, hogy a helyiek helyett tevékenykedjen, ha pecsétet akarok az adásvételire irány Sopron. Szép város, csak messze van, meg ugye hétköznap kell menni, amikor ügyintézés is van. Nem számít, hogy az ő kollégájuk hibázott, szívjon csak az ügyfél.

Szóval fél éve szívunk, mert, bár mi mindent megtettünk, amit előír a törvény, de az okmányiroda munkatársa rosszul rögzítette a gépbe az adásvételit és nem adott pecsétet a nálunk maradt példányra. Mert az autókereskedés nem íratta át a saját nevére. Mert a vásárló szintén nem íratta át a saját nevére.

A tanulság, ha nem akarsz szívni, jobban kell tudnod mi a feladata a hatóságoknak, ügyintézőknek, mint nekik maguknak. Még a központi okmányiroda munkatársa, akinél szeptemberben voltam, sem tudta, hogy az adásvételi átvételekor az ügyfélnél maradó példányt le kell pecsételni és úgy visszaadni. Imádom a bürokráciát.

Ma van a napja az emberiség megvilágosodásának. Ma mindent összefüggéseiben, egy magasabb szintről láthatunk. Ma van 10.10.10, azaz a bináris számrendszerben 42, a Végső Válasz az Élet a Világmindenség, meg Minden nagy kérdésére.

Douglas Adams (forrás: wikipedia.org)

Ha a mai napunkat tudatosan éltük meg (ami minden napnak jót tesz ), akkor ma megkaphattuk a válaszokat azokra a kérdésekre, melyek régóta foglalkoztatnak bennünket. Ma minden kérdés meghallgattatott és megválaszoltatott az Univerzum által. A válaszokat persze a legvalószínűtlenebb helyeken és módokon kaptuk meg, de megfelelő mennyiség Pángalaktikus Gégepukkasztó elfogyasztása után, már könnyedén tudjuk értelmezni azokat.

A mai nap már csak akkor lett volna tökéletesebb, ha éppen csütörtökre esik.

Viszlát és kösz a halakat.

Már nagyon vártam, hogy kijöjjön az új wordpress. Nem is igazán azért, hogy a blogomat frissítsem, hanem, hogy végre megkezdődhessen a CompaSS Hungary oldalának átköltöztetése drupalról wordpressre (és összevonása a bloggal, esetleg az integraltaichi.hu-val, ha már az új wordpress rendelkezik multisite funkcióval).

Már az RC1 óta megkezdtem az ismerkedést az új wordpress funkcióival, sőt egy új oldalt is indítottam már vele tegnap, ahol vegetáriánus és vegán recepteket osztok meg. Nekem személy szerint a menüszerkesztője az a funkció, amit eddig nagyon hiányoltam és már többször használtam volna. Eddig külön szöveges widgetként hoztam létre a menüket (már ahol ez szükséges volt), vagy a sablonba írtam bele kézzel, de ez így lényegesen felhasználóbarátabb megoldás.

Az új alapsablon is tetszetős, a vegetáriánus oldalamon egyelőre meg is hagytam. Viszont a sablonokat szeretem cserélgetni (bár az itt lévő már több éves, lehet, hogy ideje lesz egy újat készíteni), így a sablon tulajdonságai annyira nem mérvadóak.