Ismét év vége, ismét egy kis visszatekintés mi is történt, mi valósult meg és mi maradt el a tervekből. Ide csak pár, számomra fontos dolgot írok le, minden egyebet csupán magamban idézek fel és értékelek, régi szokás ez nálam .

2011-ben kevesebbet írtam a blogba, és ugyanígy kevesebbet írtam twitterre és facebookra is. Egyre inkább a twitter számomra az a hely, ahol jelen vagyok az online térben, ahová szinte azonnal kiírom, ha valami történik. Jövőre ismét hangsúlyosabbá kívánom tenni a blogot.

Az idei év legnagyobb öröme, hogy december 1-én (én 3-ra tippeltem, de nem lehet mindenben igazam ) megszületett „unokaöcsém”.

Voltam Berlinben, számomra hatalmas élmény volt. A német nyelvet továbbra sem bírom, de Berlin sokkal élhetőbbnek, emberléptékűbbnek tűnt számomra, mint Budapest.

Áprilisban elkezdtem, de igazából szeptembertől rendszeresítettem a fegyencedzést. Élvezem és jól esik a mozgás is.

Számomra is meglepő módon, de áprilisban váltottam iPhone-ra. Az anyagi céljaim között ez előkelő helyen szerepelt. Már csak egy iPad kell és most már egy Mac-re is elkezdtem ácsingózni .

Az elmúlt évben a CompaSS miatt hanyagoltam kicsit a Tai Ji Chuant, de szeptembertől ismét rendszeres járok edzésekre és előadásokra is. Nagyon sajnálom, hogy a Mandala miatt kimaradt a nyári tábor.

A CompaSS-al júliusban megszerveztük a Mandala szertartást itthon. Közel 300-an jöttek el, számomra hatalmas élmény volt (és azoknak is, akikkel sikerült beszélnem róla). A szervezés önmagában is hatalmas kihívás volt, soha egyikünk sem csinált még ilyet előtte és a szertartás menetéről sem volt meg minden információnk. Voltak hibák, de később a kinti szertartások felvételeit elnézve a miénk jobban szervezett volt, pedig náluk rendszeresen van ilyen (és a színes pólókat sem merték bevállalni kint ).

Kár, hogy a Mandala után néhányan ilyen mélyen megbántottak. Augusztusig én voltam a CompaSS Hungary „vezetője”, de ezek után lemondtam, úgy éreztem (és még mindig), ezért nincs értelme csinálni. Sajnos pont olyanok bántottak meg, akik előtte folyamatosan a szeretettről, az együttérzésről, a közösségről beszéltek, aztán simán nem szóltak, hogy tanítás van, gyere (és a többi, és a többi). Volt aki többször kijelentett, hogy a barátom és mennyire örül, hogy része lehet az életemnek (amíg én voltam a „vezető” naponta hívott, azóta egyszer sem). Ez nagyon mélyen érintett, megviselt és most, még hónapokkal utána is érzékenyen érint. Persze feladatokkal és számonkéréssel továbbra is megtalálnak, de most már talán tisztázódott, hogy semmit sem szeretnék csinálni a továbbiakban ( csak egyes embereknek segíteni, ha kérnek, de semmi folyamatos vállalás).

Voltak és vannak, akikkel az elmúlt időszakban nagyon jó lett a kapcsolatunk. Sokat segítettek és bármikor számíthattunk egymásra, még ha nem is értettünk egyet. Volt akit tanítottam, volt aki másik csoportból érkezett és volt aki teljesen máshonnan, más módon csapódott mellém, hogy egy ideig együtt járjunk az Utunkon. Itt is köszönöm nektek, hogy vagytok és különösen neked, Móni! És persze asszonykámnak, aki agreszivitásom és dühkitöréseim ellenére is támogat és megmondja, ha hülye vagyok :*.

Sokszor voltak nagy segítségemre ismeretlen ismerőseim twitterről. Különleges látásmódjuk és külső nézőpontjuk miatt többször is segítettek megtalálni a helyes utat.

Nagy elhatározásom volt, hogy 2011-ben előadjak egy marketing konferencián. Sajnos egyikre sem hívtak meg , így én szerveztem egy kiscsoportos tréninget. Jó volt kipróbálni, hogy milyen ezt a fajta a tudást is megosztani másokkal. Lényegesen másabb, mint edzést tartani és nem kevésbé fárasztó.

2011 végére anyagilag mondhatni a padlóra kerültem, agy aktívan munkát keresek, de igazából nincs elképzelésem, hogy mit is csinálnék szívesen. Ki is égtem kicsit, mert 5 évig szinte minden nap és néha éjjelente is a CompaSS-al foglalkoztam és most hirtelen vált üressé az életem. Élveztem is ezt a „munkát”, valami hasonlót kellene találni, de nagyon gyorsan.

Tartalmas év volt, sok minden történt és azért tisztázódott is bennem pár dolog. Eddig nem tudtam eldönteni, hogy hol a helyem, de most már haza értem, vissza azok közé, akik közé tartozom, akik nem akarnak megváltoztatni, nem mondják meg, hogy mit is gondoljak, mondjak, csak szeretnek és elfogadnak olyannak amilyen vagyok. Elmondják, ha szerintük valamit hülyén csinálok, de elfogadják, hogy most éppen azt teszem és továbbra is szeretnek. Lassan a jövő évi tervek is körvonalazódnak a fejemben, érdekes lesz a megvalósításuk, nem egyszerű év lesz a következő sem .

Pont ma, hogy 3 hónapja rendszeressé tettem a fegyencedzést, így itt az ideje egy újabb mérésnek:

testsúly: 67kg (64kg)
bicepsz: 30cm (28cm – 29cm)
comb: 50cm (47cm)
vádli: 34cm (34cm)
mell: 93cm (93cm)

Igyekeztem mindent ugyanott mérni, ahol szeptemberben, remélem sikerült. Aminek a legjobban örülök, az a testsúly növekedésem, a célom a 75kg és nem hájban . Lehet, hogy több is lehetett volna, de pont az elmúlt 3 napban elég keveset ettem (rakodót játszottam).

Az edzések jók, bár sokszor nehezen veszem rá magam. Inspiráló a többiek bejegyzéseit olvasni, de én mégsem érzem késznek magam, hogy nyilvánosan vezessem az edzésnaplómat. Vannak gyakorlatok, amikkel nehezen haladok (vízszintes húzás) és vannak amikkel gyorsabban is tudnék (guggolás).

Alapból egy héten háromszor edzek, hétfőn fekvőtámasz és lábemelés, szerdán húzódzkodás és guggolás, pénteken kettlebell swing, clean push, guggolás, felülés turkish get up (próbálkozás, mert ez még nagyon nem megy). A köztes napokon pár fekvőtámasz, lábemelés és húzódzkodás. Egyre jobban érzem a nyújtások hiányát, ezért azt is fogok csinálni, de egy edzés így is átlagosan 1 órát vesz igénybe. Ezek mellett persze a Tai Ji megmaradt, hétfőn nekem van edzésem, szerdán és csütörtökön én tartok edzést. Jó kis kiegészítés ez .

Az itthoni edzések előnye és hátránya, hogy nem kell kimozdulni, nem kell elmenni sehová. Ha edzeni akarok, csak nekiállok és nyomom. Viszont néha nehéz rávenni magamat. Ha elmegyek egy edzőterembe, ott a többiek azért inspirálnak, itthon magamnak kell megteremtenem az inspirációt, ezért is jó olvasni a többiek blogjait, látni, hogy Ők hogyan fejlődnek.

Jó edzést mindenkinek!

Kedd hajnalban megjelent a legújabb WordPress és már frissítettem is. Bár nagy frissítés történt a motorban és sok minden változott az adminisztrációs részben maga frissítés ugyanolyan eseménytelen volt, mint az eddigiek. Egy kattintás és már kész is (ezért is imádom a WordPress-t ).

Első pillantásra az admin felület egyszerűbb lett, különösen a file feltöltést egyszerűsítették. Nekem tetszett a régebbi admin oldal is, de az újjal sincs gondom, ügyesen vezetik be az újdonságokat, nem hirtelen nagy váltásokkal, hanem finoman lépésről lépésre.

A sablonomat már nem is emlékszem melyik verzióhoz készítettem (még nem voltak natív widgetek sem), de még mindig kifogástalanul működik, bár mostanában már tervezem az újat, hogy látványban is kicsit megújuljon a blogom.

Elmentünk pihenni Sopronba egy hetet, utána itthon pihentem még egyet, jó összehangoltuk Maryvel, mert Ő Sopron előtt volt egy hetet szabin, de nekem még rohangálnom kellett, hogy a Mandalát le tudjam zárni (voltak érdekességek). Szóval két hét kikapcsolódást rendeltem magamnak (azért múlt héten már foglalkoztam pár dologgal, hogy valami bevételt is produkáljak ).

Sajnos viszont tegnap kaptam egy levelet, ami nagyon rosszul esett (aztán arra jött még egy, ami szintén). Megszóltak, hogy míg nyaralunk, pihenünk nem történik semmi (hárman mentünk el egyszerre). Nem teljesen értettem. Folyton hallom a nagy monológokat a közösségről, az egymásra való odafigyelésről, de ez úgy tűnik, hogy csak szöveg, vagy csupán az én irányomban nem elvárható (oh, kedves kisebbrendűségi érzés, de hiányoztál már ). Csúnya, rossz kis rabszolgák vagyunk, hogy pihenni mertünk (még jó, hogy nem rúghatnak ki, mert a rabszolgákat el szokták adni ).

Igazából nem értem az egész felvetést sem, senki nem akadályozza meg őket, hogy a hiányolt dolgokat elkezdjék csinálni. Sőt. A válaszomban el is kezdtem összeírni, hogy miket lehetett volna csinálni még, de féloldal után kitöröltem (nem kicsit volt támadó hangvételű a levelem, valószínű ez a két hét kevés volt a pihenésre, meg alapvető működésem, ha betámadnak visszatámadok, ezért nem vagyok túl jó go-ban sem). És hát, ha annyira hiányzik az aktivitás, akkor gyakorolni is eljöhettek volna kedden.

Szóval nem volt jóérzés erre a levélre visszatérni a pihenésből, nem örülök, hogy így fogadtak és ez sajnos eléggé visszaveti az aktivitásomat is. Volt pár tervem, ami pihenés alatt jutott eszembe, de igazából elment a kedvem, nagyon gyorsan visszatért a nyaralás előtti állapot, hogy nincs kedvem ezzel az egésszel foglalkozni .

Születésnap utáni pihenésként belefogtam az edzésbe. Nem bírtam ki, hogy mindegyik gyakorlatból, az alap 1×10 ismétlést csináljam, ezért mindegyikből 3×10 lett és ,bár kezdetben nem javasolják, megcsináltam a híd első szintjét is. Jelenleg a 6-ból 5 gyakorlatot végzek (a másik kezdőknek nem javasoltat a kézállást, majd abban karhajlítás-nyújtást kihagyom még szerintem egy darabig) és kiegészítem egy kis kettlebellel, csak, hogy jó legyen .

A 6 nap felosztása terveim szerint: hétfő, szerda, péntek CC és nyújtás, kedd, csütörtök bell, szombat nyújtás.

Mary is elkezdte az első szintet, így együtt tudunk dolgozni.